Alapkérdések
A kutatás abból az alaphipotézisből indul ki, hogy minden kultúra fejlődése attól függ: mennyiben sikerült kialakítani egy olyan civilizációs hálózati rendszert, amely képes a „holizmus” jegyében egy szerves egységet biztosítani a társadalom teljességében. Ez több antik teória szerint is annak volt köszönhető, hogy az ember a vallás, az erkölcs és a jog és az ezen alapuló nevelés révén a benne is meglévő természetes biológiai ösztönöket korlátok közt tudta tartani egy olyan érzelmi-racionális hálóval, amelyet főleg a vallás, a filozófia és a művészetek tartottak fent egy-egy adott politikai és társadalmi közeg keretein belül. Mára viszont az emberi közegben is az állatvilágra jellemző korlátlan önérvényesítő ösztön kezd előtérbe kerülni. Ez ugyan egy időre nagy technikai és ún. jóléti eredményeket produkál, ám hosszútávon már az együttélést és a természeti környezetben való fennmaradás lehetőségét látszik veszélyeztetni. Ilyen módon sem a vallás, sem az erkölcs, sem a szélesebb értelemben vett szellemi műveltség, beleértve a művészeteket is, nem képes minden vonatkozásban hatékony módon ellátni korábban meglévő ún. holisztikus szerepét, vagyis a természeti környezetben történő organikus és harmonikus létezés megőrzését. Ez a civilizáció „evolúcióját” rossz irányba terelheti, mert nem felel meg a holos („teljes”) másik etimológiai megfelelőjének: a salus-nak, vagyis az „egészség” követelményének. Az antik példák hozzájárulhatnak mind a helyes neveléshez, mind a kulturális és morális fejlődéshez.